Blog

KAPCSOLAT ÉS KAPCSOLÓDÁS FÓKUSZÁBAN

Reggel. Napsütés. Csend. Madárcsicsergés. Megcsillanó napfény a leveleken és a virágszirmokon.

Megnyugtat és felemel, FELTÖLT. Érzem, ahogy magasabb rezgésszámmal figyelek befelé és kifelé egyaránt. Ilyen a kapcsolat és kapcsolódás önmagammal és önmagamhoz.

Mi okozza, hogyan jön létre ez a különleges viszony?

Környezetünk erőteljes zajjal próbálja a figyelmünket – mind az online, mind a természetes közegünkben – megszerezni. Rengeteg az információ. Sok a hatás, amely érzelemvilágunkat befolyásolja, attól függően, hogy milyen mértékben engedjük be a környezetünk zavaró zaját, válunk mi magunk is áldozatává, vagy nyerteseivé a zajok áradatának.

Amikor ELVESZÍTJÜK önmagunk fókuszát, ránk telepszik és nyom a körülöttünk élők nehézsége.

Amikor …

  • kritizálnak minket,
  • szemrehányó hangnemben és követelőzően beszélnek velünk,
  • ujjal mutogatnak ránk és azt hajtogatják TE vagy aki nem teljesített, TE vagy aki hibázott, TE vagy aki nem figyelsz rám.

Aki jól ismeri önmagát és alaposan megvizsgálja a helyzetet, számbaveszi az okot és okozatot, és nem talál változtatnivalót, akkor jól tudja, hogy ez a kommunikáció, ez az attitűd a MÁSIK EMBERRŐL SZÓL. Az ő félelmeiről, az ő megfelelési vágyáról, az ő tökéletlenségéről. Ezért aztán megpróbálja befolyásolni azt az embert, aki által várja a saját vágyának teljesítését.

Arról AZ EMBERRŐL SZÓL, aki elveszítette a kapcsolatot önmagával, ezért nem tud szeretettel, tisztelettel kapcsolódni sem önmagához, sem másokhoz. Figyelmét arra fordítja, hogyan tud megfelelni másoknak. Az erőteljes megfelelés mögött a szeretet iránti vágy bújik meg. Azt gondolja, HA hibátlan, HA tökéletes, AKKOR fogják szeretni és elismerni őt. Azonban ez TÉVEDÉS.

Ahogy a nehéz helyzet, úgy a megoldása is bennünk lakozik. Amikor …

  • megismerjük és elfogadjuk önmagunkat,
  • szeretet és tisztelet van saját magunkkal szemben,
  • tudjuk, hogy a nehéz helyzetekben mindig helyt álltunk és számíthatnak ránk,

akkor az önbecsülésünk magas szintre  emelkedik és a bántó hatásokon úrrá leszünk. Ekkor kapcsolódunk TISZTÁN és EGYÉRTELMŰEN önmagunkhoz és másokhoz. Ekkor tapasztaljuk meg a kapcsolatok erejét. Ekkor érezzük meg mások szeretetét.

Ez az attitűd azonban értő figyelmet, pozitív gondolkodást és nyitottságot igényel – ÖNMAGUNKKAL szemben is. Vállajuk fel az emberi oldalunkat és döntsünk szabadon:

MERJÜNK ÖNMAGUNK FÓKUSZÁBAN LENNI!

 

 

Oszd meg ismerőseiddel