Blog

Kalandozások a komfortzónán túl

 

Sok ember számára ismerősen cseng a „komfortzóna” kifejezés. A komfortzónánkban biztonságban érezzük magunkat, hiszen jól ismerjük minden zegét-zugát. Az itt található tapasztalatokkal már volt dolgunk, ha szükség volt rá, itt könnyedén találtunk megoldást. Ezen a helyen jól működnek a magunkkal hozott mintáink. Ez a béke és nyugalom szigete.

Mi történik, ha kilépünk erről a biztonságos helyről?

Attól függ, mi magunk döntünk-e a kilépés mellett, mert megelégeltük azt az idilli szigetet, amely egykor volt. Mára mocsárrá változott. Nem enged, lehúz.

Vagy váratlanul kívül találjuk magunkat, anélkül hogy számítottunk volna rá. Mindkét esetben érzelmi reakciók indulnak el bennünk, és mindkét esetben félelem keletkezik. Azonban nem mindegy, milyen mértékű a félelem, vagy társul-e hozzá pozitív töltetű érzelem.

Ha önszántunkból történik a határmezsgye átlépése, és az ismeretlentől való félelemhez kíváncsiság, a kiteljesedés, vagy akár a szabadság utáni vágy kapcsolódik, akkor csökken a félelem bénító ereje. Gondolkodásunkkal kontroll alatt tarthatjuk destruktív érzelmeinket, és kalandvágyunk iránt vezérelve kísérletezésbe kezdünk.

„Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!” – hangzik Máté Péter dalában igazul.

Máris egy izgalmas helyen, a tanulási zónában találjuk magunkat, miközben megszólal a saját belső monológunk:

„Mi történik, ha az idegen körülmények túlságosan megterhelnek? Nézzük meg! Ha nem vagyok elégedett az eredménnyel dönthetek a további ismeretek szerzése mellett, de dönthetek a visszavonulás mellett is. Én döntök, enyém a felelősség. ”

 

Amikor azt kérdezed, jó, jó, mégis honnan tudom, hogy elindultam a fejlődés útján?

Erre azt válaszolom, onnan, hogy cselekvés közben jól érzed magad. Belefeledkezel a munkába, szenvedéllyel teszed, amit teszel. Új ötleteid születnek, új lehetőségek bukkannak fel, új emberekkel találkozol. Persze ott van veled a feszültség, a fájdalom, a bizonytalanság is. Ha jól értékelsz és elég eltökélt vagy, ez sem tántoríthat el. És jönnek először a kisebb sikerek, majd az egyre nagyobbak.  A göröngyök egyszerre eltűnnek az útról, amin jársz, simává válik, és tisztán látod magad előtt a célt. Megerősödik az önbizalmad, elmélyül a hited, mert tudod, hogy képes vagy rá.

„Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.” – biztat az Egyszer véget ér című dal.

Sokunkban zajlott már le hasonló párbeszéd, és sokan teszik fel maguknak a kérdéseiket. Sokan indultunk el a számunkra még ismeretlen utakon. Akikben erős a hit, és a kezdeti nehézségek ellenére is kitart, a bátorságukat siker koronázza.

Ám ha a félelem mellé további negatív érzelmek tömkelege társul, beszűkül a gondolkodás, megbénul a kéz és a láb. Ki-ki vérmérséklete szerint reagál a nem kívánt helyzetre. Verbális támadásban lendül, vagy magába zárkózik. Ő a pánikzónába sodródott.

Menekülne, de nem tud, vagy nincs rá lehetősége, ezért szorong, védekezik és fenyegetőzik. Előfordul, hogy kiabál, szidalmaz, mert így próbál valós lenni önmaga számára. Az alaphelyzete azonban változatlan marad. Továbbra sem rendelkezik azokkal a képességekkel, vagy nem látja önmagában, amelyeket másokban lát: a helyzet újraértékelésének a képességét, az elfogadást. Ő ennek nincs tudatában. A negatív érzelmek telítettségétől így szabadul meg.

Ezt a viselkedést látva az emberek eltávolodnak tőle, nem törődnek vele, és ő sem törődhet másokkal. Olyan mélyen sérül az autonómiája, hogy végül valóban nem képes elfogadni megváltozott helyzetét.

Az érzelmek végtelen elszabadulása győz a gondolatai és a tettei felett.

Mit tehetünk ebben a helyzetben?

Ha verbális támadás ér minket, ne riadjunk meg, mert nem nekünk szól. Azt az üzenetet hordozza, hogy a támadó nem érzi kompetensnek magát, nem ő döntött az aktuális helyzetről, amely az érzelmeit a végletekig felkorbácsolta.

Lépjünk ki belőle, mert nincs ráhatásunk, amíg a felfokozott érzelmek veszik át az irányítást. Közöljük, hogy nyugodt körülmények között tisztázzuk a felmerült kérdéseket.

Nagy hasznát vesszük az érzelmi intelligenciánk önszabályozó rendszerének. Aki rendelkezik megfelelő önszabályozó képességgel, el tudja viselni ezt az érzelmi terhet, és nem vonódik be a konfliktusba.

Ha vállaljuk a kellemetlen helyzeteket, tapasztalatot szerezhetünk magunkról, másokról és megerősíthetjük képességeinket.

Kalandozzunk hát bátran a komfortzónánkon túl!

 

 

Oszd meg ismerőseiddel
  • 6
    Shares