Blog

A NEHÉZSÉG, amely összenyom vagy felemel(ed)?

Biztosan sokan kerültünk már olyan helyzetbe, amely kilátástalansággal kecsegtetett. Magával ragadt a megoldatlanság bénasága, a helyzet nehézsége, és a nagy kérdés, mit is kezdjünk a vele?

Mit értek nehézség alatt?

 

Azt a szituációt, amely mint egy örvény beszippant, és húz le a tehetetlenség mélyére. Oda, ahol megszakad a gondolkodás szabad folyama, oda, ahol a szív félelemtől kong: Képes leszek-e a helyzetből kilábalni, képes leszek-e az előttem levő feladatot megoldani?

 

Minél inkább szabadulni akarunk a negatív gondolatainktól, – mert újra- és újra ezeket a szavakat ismételgetjük – annál inkább elhatalmasodnak bennünk a fogva tartó érzelmek, mert ezeket ismételgetjük: nem akarok félni, nem akarom, hogy tehetetlen legyek, nem akarok…, nem akarom…., és vég nélkül sorolgatjuk, mit nem akarok tenni, gondolni vagy érezni. Addig mondogatjuk magunknak a mozdulatlanságot előrejelző szavakat, amíg valóban nem gondolkodunk másképp, és nem teszünk semmit. Szem elől tévesztjük valódi céljainkat, elveszítjük az optimizmusunkat, elfelejtjük használni képességeinket, amelyekkel rendelkezünk. Végül feladjuk.

Mégis, hogy sikerülhet felemelkedni az örvény mélyéről?

A kulcs: a REZILIENCIA, az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy rugalmasan alkalmazkodjunk a megváltozott, sok esetben a nehéz helyzethez. Az a képesség, hogy a megoldás keresését állítjuk gondolkodásunk középpontjába.

Mindez azonban tanulható! Egyszer megtapasztalod és kipróbálod, utána már egyedül is képes leszel úrrá lenni a nehéz szituáción.

Először is tudomásul vesszük, és elfogadjuk, hogy jelenleg még nem ismerem a megoldást, DE meg akarom találni, mert tudom, hova akarok megérkezni. Megnézem, milyen források felhasználása szükséges a megoldó-stratégiám megalkotásához: hiányzó tudás vagy ismeretek beszerzése, emberi kapcsolatok, azaz szükségem van-e társak segítségére, vagy egyedül is boldogulok, erősségeim számbavétele. Ez mind-mind hozzájárul a megoldás-szikra kipattanásához, amely elindít és úton tart.

„Aki keres, az talál!” Közhely, de ebben az esetben is igaz. Kis idő múlva már olyan sok lehetőséggel rendelkezünk, amelyeket már szabadon variálhatunk ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérjük.

Amint mozgásba lendülünk, már emelkedünk a felszínre. Ehhez az attitűdhöz csak a nyitottságunkra, önbizalmunkra, arra a meggyőződésünkre, hogy meg akarjuk és meg is fogjuk csinálni, a megoldáskeresés örömére van szükségünk. Élvezzük azt az utat, amely a megoldásig elvezet!

Legyünk hálásak az elakadásainknak, mert ahol mindez elkezdődött, ott lapul a megoldás is. A fejünkben.

Beleragadtál egy nehéz helyzetbe?

Segítek rálelni az utadra. Tarts velem!

Oszd meg ismerőseiddel
  • 4
    Shares