Blog

A FÉLELMEN TÚL

Csodás hosszú hétvégét töltöttünk el az Őrségben. Nagy tanulságokat hordozott – önmagamról. Megtapasztalhattam az érzelmek, az elengedés és a döntési szabadság közti párhuzamot.

Olyan teljesítményre vállalkoztam, amelyet eddig még nem teljesítettem. Abszolút ugrás volt az ismeretlenbe. Amikor szembesültem a döntésem visszavonhatatlanságával, az út nehézségével és a felkészületlenségemmel – dühös voltam. Dühös voltam – önmagamra. Kérdések cikáztak bennem: Miért gondoltam azt, hogy nehéz terepen edzés nélkül meg tudom csinálni? Miért bíztam a fizikai erőnlétemben? Miért gondoltam azt, hogy sikerülhet?

Dühös voltam, amikor hegyen-völgyön keresztül éreztem az egyre kíméletlenebbül feszülő izmaimat. Dühös voltam, amikor a távolinak tűnő végcélra gondoltam. Mi lesz, ha nem érünk vissza? Éreztem a félelmet, amely lassan betöltötte a tudatomat. A félelmet, amelyet a bizonytalanságom és az önmagammal szembeni bizalmatlanságom táplált. Ebben a pillanatban éreztem meg: magamhoz öleltem a félelmet, mert tudatosítottam a jelenlétét és megfogalmaztam az okát.

Megszólalt halkan a belső hang: hiszen TE döntöttél a túra mellett. Majd hangosabbá vált: TE kerestél KIHÍVÁST. Valóban. A szoba kényelméből tervezve az utat, nem tűnt nehéznek. Teljesítés közben, megtapasztalva a nehézségeit azonnal a visszaléptem volna a komfortzónámba. Azonban nem adom fel könnyen a dolgokat. A kitartásommal, az akaraterőmmel KÉPES VAGYOK átlépni a nehézségeket, képes vagyok megvalósítani az álmaimat. Ekkor gondolatban kitártam a karjaim és elengedtem a félelmet.

Mire a gondolataim letisztultak, már érzékeltem a táj szépségét, a szellő simogatását, a felhők közül kibukkanó nap melegét, a férjem közelségét. Mindfullness.

Ez a tapasztalás segített hozzá, hogy élvezhettem azt a különleges helyzetet, amely segített ELENGEDNI a félelmet és segített MEGÉRTENI a félelem, az elengedés és a döntés szabadsága közötti összefüggést.

Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindebben társra leltem, nem voltam egyedül. A dombok alján megállva erőt gyűjtöttünk. Hallgattuk a madarakat, rendeztük a lélegzetünket, felvállaltuk, hogy csak gyalog tudjuk feltolni az aktuális magaslatra a kerékpárt, és mindezt mosolyogva tettük. Élveztük lefelé a sebességet, a szembejövő szelet, a belső nyugalmat. Azt, hogy képesek vagyunk rá.

TE MÁR NÉZTÉL A FÉLELMEID MÖGÉ?

ÉN már készen állok az ÚJ KIIHÍVÁSRA, az új tapasztalásra. Mert tudom, hogy KÉPES VAGYOK RÁ.

TE IS?

Oszd meg ismerőseiddel